balerinacipőt. Megfésültem félhosszú barna hajamat, majd odaálltam a tükör elé, hogy szemrevételezzem az eredményt. A tükörből egy göndör, barna hajú, kék szemű mosolygós lány pillantott vissza rám.
Na ma se hozunk ki magunkból többet!- gondoltam, és hátamra kaptam az iskolatáskámat.
Leszaladtam a földszintre, elköszöntem aputól, aztán az udvaron lévő fészer felé vettem az irányt, ugyanis itt tartjuk a bicikliket, és mivel szép, napsütéses áprilisi idő volt, úgy döntötte
m, hogy biciklivel megyek suliba, hiszen az úgy sincs messze otthonról.
A suli előtt már várt a két legjobb barátnőm Ashley és Charlotte. Leraktam a bicajt és már futottam is hozzájuk elújságolni a legújabb hírt, aminek biztos, hogy örülni fognak.
-Ash, Lotti sziasztok!-köszöntem
-Szia Lia, mi a pálya?-kérdezte Ash.
-Nos, semmi különös. Csak jön egy új fiú, akit az elkövetkezendő pár hetén nekem kell pesztrálnom.
- Semmi különös?! Lia, ezt te sem gondolod komolyan, ugye?- mondta felháborodottan pasibolond barátnőm, Lotti.
-Charlotte Anne Brown, az ég szerelmére! Először is lélegezz mélyeket, másodszor pedig, az a fiú nem egy leértékelt Gucci táska, úgyhogy legyél szíves lassítani és nem szétmarcangloni az első napján!-tromfolta le Ash.
-Ez természetes. Szoktam én bárkit is "szétmarcangoni" az első napján?-mondta, de a rosszalló
pillantásunk elég válasz volt neki.-Jó rendben. De Lia, de legalább tudod a nevét, vagy hogy hogyan néz ki?
-Nem. Igazából alig tudok róla valamit. Az igazgatónő csak annyit mondott, hogy várjam a srácot a biciklitárolónál. Neki megmondta a nevem, hogy meg tudjon találni.
-Mekkora pech! Nem baj, majd megvárjuk veled.-felelte. Még mindig nem tett le arról, hogy megszerezze az új fiút.
Ígyhát vártunk, vártunk és vártunk. A suli elől már mindenki elment, már csak mi hárman maradtunk ott.
Ekkor a hátunk mögött felhangzott egy köszönés.
-Sziasztok!
Erre mindhárman megpördültünk és szembe találtuk magunkat Vele. Nem volt túlzottan magas, de alacsony se, szőke haja fénylett a napsugárban, a szeme pedig olyan kék volt mint az óceán.
-Melyikőtök Thalia Jones?-kérdezte.
-Én vagyok.-feleltem.
-Szia! Axel Knight vagyok. Az igazgatónő azt mondta, hogy te fogsz segíteni nekem a beilleszkedésben.
-Igen. Én fogok. Szeretném neked bemutatni a barátnőimet Charlotte Brown-t és Ashley Gold-ot.
-Sziasztok lányok, örülök, hogy megismerhettelek benneteket.
-Nos, ideje lenne bemenni, mert mindjárt becsengetnek.-közöltem. Axel és a lányok helyeselve bólogattak.
Egy csomó dolgunk volt még óra előtt. Többek közt el kellett kérnünk Axel órarendjét a titkárságon. Meglepődtem mert teljesen olyan volt mint az enyém. Szerencsére Mrs. Cutt a titkárnő elmagyarázta, hogy csak pár hétig lesz ilyen az órarendje, utána megváltoztatják.
Becsengettek. Első óránk Mitológia volt. A kedvenc tanárnőm Miss Leander
tanította. Mellesleg a Mitológia volt a kedvenc tantárgyam. Itt az ember
szabadon engedhette a fantáziáját. Már átbeszéltünk a Római és Görög mitológiát. Most a varázslények következtek.
-Jó reggelt kívánok mindenkinek!-köszöntötte Miss Leander a csoportot.-Szeretném nektek bemutatni új osztálytársatokat, Axel Knight-ot. Az elkövetkezendő pár héten Lia fog segíteni neki a beilleszkedésbe. Kérlek benneteket, hogy ne nehezítsétek meg a dolgát és bánjatok kedvesen Axellel.-egy kis hatásszünetet tartott majd folytatta.-A tanév hátralevő részében a fantázia alkotta lényekkel fogunk megismerkedni. Az első ilyen lény, amiről tanulunk, talán a legismertebb mind közül. A tündék. Kérlek nyissátok ki a könyveteket a 150. oldalon!
Engedelmeskedtünk. Viszont Axel arca a "tündér" szónál lefagyott. Onnantól se kép se hang. Próbáltam böködni az óra hátralevő részében, de
semmi életjelet nem mutatott. Mikor aztán kicsengettek az osztály és a tanárnő elhagyták a termet, Axel még mindig kőszoborként bámult maga elé a semmibe. Megelégeltem a várakozást, úgyhogy fogtam magam és lekevertem neki két akkorát, hogy zengett tőle a terem. Erre már feléledt.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-szóltam hozzá- Hallottad a legújabb módit? A suliban nem jó ötlet lefagyni, mert utána nem érted a tananyagot.
-Bocsi csak...Milyen óra is volt ez?
-Mitológia. Általában különböző népek mítoszaival foglalkozunk, most pedig kitalált lényekkel.
-Kitalált?! Na ide figyelj...
-Jó most nem érünk rá gyerekesen vitatkozni, mert elkésünk matek óráról és Mr. Wagner kikaparja a szememet.
Épp vissza akart vágni, de rájött, hogy ezzel még ő sem tud vitába szállni, ígyhát felálltunk átrohantunk a matek terembe, mert már csak 3 perc volt becsöngőig.
A délelőtt további része zökkenőmentesen telt. A többi órán Axel méltóztatott ébren maradni.
Elérkezett az ebédidő. Az egész suli özönlött be az ebédlőbe. Álltak sorban a tálcáikkal az ebédre várva. Ma a kedvencem volt, spagetti. Úgy látszik mintha mindenki a kedvemre akarna tenni. Persze, hiszen szülinapom van Huosz! Ezt nem nem ellett volna elmondanom, mert úgy látszik titok, mivel még senkinek nem jutott eszébe odavetni nekem még azt sem, hogy "Boldogot!"Még a legjobb barátnőimnek sem, akik most ott ültek az asztalunknál Axellel együtt.
-Na és Axel, hogy telik az első napod?-kapcsolt "pasivadász üzemmódra" Lotti.
- Remekül., köszönöm. Thalia remek idegenvezető. Rengeteget segít a beilleszkedésben.
Éppen szólni akartam, hogy szóra sem érdemes, mikor kivágódott az ajtó és megjelent benne Miss Tökély Christine , a suli hercegnője és három udvarhölgye, vagy inkább szolgája, Marie, Claire, és Headly. A mi asztalunk felé igyekeztek.
-Szia Thalia!-köszönt Chtistine mézes-mázas hangon.-Még nem is mutattad be az új fiút! Hogy hívnak?
-Axel vagyok. Axel Knight.-felete, majd kinyújtotta a kezét (kézfogáshoz).
-Christine Mary Thomas. Örülök, hogy megismerhettelek.-szólt Miss Tökély és kezét Axelébe tette. Ekkor váratlan (és undorító) dolog történt. Az új fiú aszájához emelte és megcsókolta Christine kezét. Pfuj!-Remélem még találkozunk Axel erre csak biccentett egyet mosolyogva.
-Na, hogy tetszik neked Christine?-kérdezte Ash kétkedve.
-Kedves lánynak tűnik. De valójában nem az. Tudjátok egy érintésből sok mindent ki lehet olvasni.-felelte.
-Ja szóval minden unszimpi csajnak kezet csókolsz?-érdeklődtem.
-Nem, csak kíváncsi voltam a reakciótokra!
Arcon dobtam egy szalvéta galacsinnal, majd kitört belőlünk a röhögés
